2015. június 18., csütörtök

1.fejezet 1. rész FOLYTATÁS! Ahol minden elkezdődött.

~Josephine~


         - Bocs! - léptem hátrébb miután észbe kaptam hogy az öltönyét szorongatom sápadt kezemben.Ő csak rám mosolygott és el  állt az ajtó elöl. Anya közénk furakodott, meg lökte a fiút, ki furcsa tekintettel rám nézett.
- Zayn Malik vagyok! - mosolygott miután anya el ment tőlünk.
- Én meg Joe...- mondtam volna tovább de anyu a szavaimba vágott és a nevemen szólongatott.
- Egy pillanat! - válaszoltam, s meg forgattam a szemeim.
- Nem lányom! Most! - vágott rá erélyesen a válaszomra. Én vettem egy nagy levegőt, rá néztem a srácra, ki csaj annyit mondott.
- Találkozunk még Joe! - mosolygott, majd én egy hirtelen fordulattal oda mentem anyához. Bent a nagy helyiségben asztalok sorozata állt és egy hatalmas parkett, egy színpaddal együtt. A színpadon egy zenekar halk zenét játszott. Le ültem az asztalhoz ahol a finomabbnál finomabb ételeket tálaltak fel. A vacsora után ki mentem a friss levegőbe. Egy kis kertben kötöttem ki. Ki volt világítva, mint egy karácsonyfa, a fák fölött lámpások lógtak a fű zúzmarás volt és a nagy bokrok mögül mik teljes sötétségben voltak ki lépett egy idegen és halkan megszólalt.
- Nem nagyon komál anyukád mi?  - jött közelebb a srác kivel a bejáratnál találkoztam.
- Nem igazán! - válaszoltam, mire ő oda jött hozzám..
- Felkérhetem egy táncra hölgyem? - hajolt meg egy kicsit és nyújtotta a kezét.
- De itt nincs is zene! - nevettem le magam, mire ő azt felelte..
- Majd énekelek! - úgy döntöttem akkor erre kíváncsi vagyok.
- Hát jó! - oda nyújtottam neki a kezem és táncolni kezdtünk. El kezdett rekedt hangon dúdolni. Hirtelen le esett hogy kivel táncolok..Ő Zayn Malik! Ő a híres világsztár! Basszus!
- Joe! - szólított fel.
- Az igazi nevem Josephine McKarte!  - válaszoltam a felszólításra és elmagyaráztam hogy igazából mi a nevem..
- Nem baj! Nekem akkor is Joe maradsz! - nevette el magát, mire én mosolyogva meg forgattam szemeimet, s ő tovább énekelt..
- Mi folyik itt? - jött oda anya ordítva.
- Anya! Mi csak táncoltunk! - magyaráztam el a dolgot de mintha el  ment volna a füle mellett, neki rontott Zayn-nek.
- Anya! - ugrottam oda, s azzal a lendülettel ki bicsaklott a bokám..
- Na ezt akarta maga huligán? - ordított rá anya a fekete hajú srácra. 
- Anya! Hagyd  békén! Nem az ő hibája volt!- beszéltem a földről fel nézve. Anyu be sietett és hozott volna segítséget..Zayn és én  egymásra néztünk és röhögni kezdtünk anyán. Le guggolt hozzám és meg nézte a lábam. Látta hogy kétszeresére dagadt fel.
- Gyere Csipkerózsika. Be viszlek.- fel segített, nyakába tette egy egyik karomat, a lábaimhoz tette a másik kezét és fel kapott.
- Még nem fejeztük be a táncunkat. - mosolyogtam..
- Akkor mire várunk? - mosolygott, és óvatosan le tett a táncparkett közepén a fájós lábam a lábára helyezte és táncolni kezdtünk..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése