1.fejezet 1.rész RÉSZLET!

~ Josephine~

  
Az emberek mindig arról beszélnek  hátam mögött hogy miért nincs senkim. Ez megmagyarázható...A romantikus regények százból száz esetben a tini problémák előfordulását tárgyalja ki , de semmilyen választ nem adnak arra hogyan oldjuk meg őket. A romantikus filmek vagy regények, szomorú és szívbemarkoló lejtőin a főhős mindig fel tud állni egy Pater Gabriel  szám segítségével. Egy probléma van. Ezek a történetek nem igazak. Mind kitaláció. Az igazságot most mesélem el nektek.
      Éppen az apámnak tartott születésnapi partira készülődtem ami egy irtó puccos helyen rendeznek. Igazából még a nevét sem tusom kimondani. Az a lényeg hogy  valahol a London Street-en helyezkedik el. Ismét bele kell préselnem a csontos és sápadt valómat egy csinos feszülő ruhába magassarkúba és szépen be kell állítanom a hajam ami anyunál kontyiot jelentett, ja és nehogy el felejtsem a sminket. Anyu elő vett nekem egy fehér térdig érő, hátul csipkés, gombos ruhát mi felül testhez simul viszont a lábaimtól el áll.Fel vettem nagy nehezen majd a cipőt is és le tipegtem hol a kisöcsém, Matt  a fotelból a hátamra ugrott.
- Matt! - vettem le idegesen a hátamról, mire anyu oda jött és rám ordított.
- Miért bántod folyton az öcsédet? - hívta oda magához Matt-et meg ölelte. Apu is oda lépett és már vette fel a kabátját ahogy mi többiek is. Nappal jó idő van, de este majd meg lehet fagyni. Ironikus mi?  Na hát fel vettem a fekete vékonyabb szövetkabátom és ki léptem az ajtón. Oda lépkedtem a kocsihoz, és be ültem. Anyu be zárta az ajtót, majd ő is be pattan a kocsiba. Az út szörnyen telt. Az öcsém folyton ordibált és a szüleim engem ordibáltak le mivel rá szóltam az öcsémre. Szörnyű volt. Mikor meg érkeztünk nézelődni kezdtem, a nagy kapu aranyozott volt és hatalmas. Ahogy taglaltam a kapu kinézetét egy izmos , és feketébe öltözött kellemes illatú idegenbe botlottam. Fel néztem és két nagy barna szempárral ütköztem össze. A haja fekete volt mint az éjszakai égbolt, és szemeiben el tévedtek a gondolataim.